Beszámoló 

2021. április 27., kedd

​Megtartásra került a félév utolsó, a Szakkollégium által szervezett nyílt előadása. Az előadás témája az európai polgári kezdeményezés intézménye, valamint a 2013-ban elindult Minority Safepack polgári kezdeményezés volt. Az előadást az Európai Köz- és Magánjogi tanszék két felkért oktatója, Dr. Szegedi László és Hegedős Soma tartották meg.

Az előadás első blokkjában Szegedi tanár úr foglalkozott behatóbban az európai polgári kezdeményezés intézményével, a hozzá kapcsolódó kérdésekkel, valamint a polgári kezdeményezést érintő 2019-es átfogó reformcsomaggal.

Magáról az európai polgári kezdeményezés eredetéről azt kell tudni, hogy fogalma az uniós jogba a Lisszaboni Szerződéssel került beillesztésre. A kidolgozása mögötti fő motiváció a demokratizmus eszméje volt, a lehetőség megadása, hogy az Európai Unió polgárai befolyást gyakorolhassanak a jogalkotásra.

Az uniós polgári kezdeményezés lényege, hogy általa lehetősége adódik a polgároknak jogalkotási javaslat előterjesztését kérni az Európai Unió Bizottságától. Ennek előfeltétele, hogy legalább hét tagállamból legalább egymillió aláírás gyűljön össze egy év alatt. Fontos továbbá kiemelni, hogy amennyiben ezen feltételek teljesülnek, a Bizottság akkor sem válik kötelezetté a kért szabályozás megalkotására, pusztán csak foglalkoznia kell a kérdéssel, de megvan a lehetősége arra is, hogy visszautasítsa a szabályozás megalkotására irányuló kérést.

Érdemes még külön kitérni azon elemre, hogy a polgári kezdeményezés megindításához szükséges létrehozni egy úgynevezett polgári bizottságot, amelynek legalább hét olyan uniós állampolgárból kell állnia, akik hét különböző tagállamot képviselnek, valamint elérték az európai parlamenti választásokon való választhatóságra feljogosító életkort.

A polgári kezdeményezés lezajlásának folyamatában az aláírások összegyűjtését megelőzi a kezdeményezés benyújtása a Bizottsághoz, amely elvégzi az előzetes befogadhatósági vizsgálatot, és csak amennyiben ezen megfelel a kezdeményezés, akkor lehet hivatalosan megkezdeni az egymillió aláírás összegyűjtésének folyamatát.

Külön érdemes figyelmet szentelni azon megfigyelésnek, miszerint az eddig elindult európai polgári kezdeményezések leginkább az uniós polgárok 21 és 30 év közötti korhatárba eső csoportját tudták megérinteni. Ezen korcsoporttól elindulva felfelé egyre inkább lankadó érdeklődés figyelhető meg az uniós polgárok európai polgári kezdeményezéshez való viszonyulásuk kérdésében.

Továbbra is az európai polgári kezdeményezéshez kapcsolódó számadatoknál maradva elmondható, hogy a legtöbb kezdeményezés németajkú területeken, Németországban és Ausztriában indult, Magyarország pedig nagyjából az uniós középmezőnyben mozog.

A polgári kezdeményezésről való diskurzus megkerülhetetlen elemét jelenti az Unióban való érdekérvényesítés témaköre. Elmondható, hogy világviszonylatban is élvonalban járva Brüsszelben 10-30 ezer olyan lobbista található meg, akik a legkülönfélébb területeken végeznek érdekérvényesítő tevékenységet. Az ilyen nagy méretű lobbi-jelenlét oka, hogy az Unió súlya több területen is folyamatosan nő, és ezen területekre érdemben képes hatást gyakorolni. Így viszont felmerül a jogos kérdés, hogy vajon az uniós állampolgárok hogyan képesek bekapcsolódni az európai demokrácia működésébe, folyamataiba. A demokratikus transzparencia érvényesülését elősegítő egyik eszköz az úgynevezett Átláthatósági Nyilvántartás, amelybe különféle polgári szervezetek regisztrálhatnak, akik ezáltal folyamatosan értesülhetnek az uniós döntéshozatali fejleményekről. Ugyanígy a polgárok demokratikus részvételét volt hivatott lényegileg előmozdítani a polgári kezdeményezés bevezetése.

A polgári kezdeményezés 2019-ben került átfogó jelleggel megújításra egy reformcsomag elfogadásával. A polgári kezdeményezés bevezetése óta eltelt idő során felmerült kérdések és problémák orvoslására több változtatásra is sor került ekkor. Kötelező előírásként határozták meg, hogy a szervező bizottságot, mint valamely tagállamban bejegyzett jogi személyt kell létrehozni, ezáltal letisztázva a felelősségi kérdéseket. A Bizottság általi nyilvántartásba vétel kapcsán kritikaként fogalmazódott meg, hogy túl sok polgári kezdeményezés került elutasításra már ezen kezdeti fázisban is. Ezen kritikára válaszként kialakításra került egy többlépcsős bejegyzési folyamat, amelyben adott a lehetőség a részleges nyilvántartásba vételre. Ezeken túlmenően az előadás során érintettük a transzparencia kérdéskörét, a polgári kezdeményezés aláírásának alsó korhatárának meghatározását, valamint a szervezőknek való segítségnyújtás feladatát. 

A polgári kezdeményezés jövőjét tekintve fontos kérdés, hogy a tagállamok folyamatos ellenállásával hogyan lehet megbirkózni, valamint melyek lesznek a valóban európai szintű problémák, kérdéskörök.

Hegedős Soma előadását a kisebbségvédelem intézményének jogtörténeti gyökereinek ismertetésével kezdte. A legmélyebbre nyúló történelmi gyökerekhez visszanyúlva már a Bibliában is szó esett a jövevény fogalmáról, a hozzá kapcsolódó szabályozásról. Ezt követően a 15-16. század fordulóján élt Francesco de Vitoria nemzetközi jogász is foglakozott azon kérdéssel, hogy a keresztény Európa államai egy, az emberiséget körülvevő jogközösség letéteményesei, így megilleti a védelem az egyes államok állampolgárait akkor is, ha éppen nem saját államuk területén tartózkodnak.

Az idegen jogával külön foglalkozott a Magna Charta Libertatum, az angol jogfejlődés egyik legfontosabb dokumentuma, mely kimondta, hogy az Anglia területén tartózkodó kereskedők félelem nélkül kell hogy tudjanak közlekedni az országon keresztül, feltéve ha az angol kereskedőknek sem esik bántódása külföldön.

A kisebbségvédelem nemzetközi jogi szabályrendszerének kialakulásában a következő kulcsfontosságú fordulópontot a vesztfáliai békerendszer létrejötte jelentette, ahol kidolgozásra került a vallási kisebbségeket megillető védelem. Ezt követően az 1815-ös bécsi béke megkötése jelentős újítást hozott a nemzetiségi kisebbségek jogainak védelmének megjelenése által. 

A kisebbségvédelem szabályrendszerének alakulásában a következő nagy mérföldkövet az első világháborút lezáró békeszerződések jelentették. A béketárgyalások során megállapodások születtek, melyeknek célja volt a tartósan más ország területén élő vallási-nemzetiségi kisebbségek védelmének garantálása.

Rátérve az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszerére, az Európai Unióról szóló szerződés második cikkelye kimondja, hogy az Unió alapelvei között szerepel a kisebbségbe tartozó emberek jogainak tiszteletben tartása. Ezzel szemben viszont megfogalmazódik azon kritika, miszerint nincs elegendő konkrét szabály, amely a gyakorlatban is képes volna elősegíteni a nemzeti kisebbségek érvényesülését. Ezen célt volt hivatott elősegíteni a Minority Safepack polgári kezdeményezés, amely egy javaslatcsomag által segítette volna a nyelvi kisebbségek érvényesülését és fennmaradását az Európai Unió területén.

A Bizottság végül a polgári kezdeményezés kapcsán úgy határozott, nem kezdeményez jogalkotást. Ez viszont még nem feltétlenül jelenti a kezdeményezés végét, hiszen fennáll a lehetőség, hogy az ügy az Európai Unió Bírósága elé fog kerülni, hogy ott mondják ki a végső döntést azt illetően.

Csibor Ferenc