Fake news a politika világában – előadás-sorozatunk harmadik része

Beszámoló 

2021. április 7-én online keretek között került megrendezésre a Magyary Zoltán Szakkollégium előadás-sorozatának harmadik, egyben záró előadása a Fake news a politika világában címmel. A témával kapcsolatban két neves előadó, Dr. Krasznay Csaba kiberbiztonsági szakember és Krekó Péter politikai elemző osztották meg véleményüket. A két előadó eltérő szakterületének köszönhetően több oldalról került megközelítésre a fake news kérdésköre.

Az előadás kezdetén az előadók a fake news fogalmi meghatározásáról értekeztek. Krasznay Csaba felvetette a fake news fogalmi meghatározásának alapjául szolgáló csoportosításokat, míg Krekó Péter a dezinformációval való kapcsolódásból indult ki. Az álláspontok ismertetése után, mint a fake news definíciójának konklúziójaként, egy metaforával ismertették a felek a fake news fogalmát. A „Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél” hasonlat arra irányul, hogy a fake news magját az adja, hogy hiába téves – adott esetben valótlan – tényeken alapul az információcsomag, addig el lehet adni hírként, amíg az emberek továbbadják. Tehát, lényegében a fake news létezését maguk az emberek generálják a továbbadással.

A fake news fogalmi tisztázása után a fake news megjelenésére és annak súlyára a XXI. századi közösségi médiában terelődött a szó. Krasznay Csaba ehhez kapcsolódóan konkrét statisztikai adatokkal szemléltette a jelen helyzetet. A legnépszerűbb közösségi média felületen, a Facebookon jelenleg 2,7 milliárd személy van jelen, több mint 3000 milliárd órát töltve a a Facebookon. A magas óraszám, – amit az emberek a Facebookon töltenek – azzal indokolható, hogy a felhasználók olyan tartalmakat szeretnek nézegetni, ami világnézetüknek megfelel, leköti őket. Továbbá, a mai rohanó világban az emberek a leegyszerűsített információkat kedvelik. Ezeknek a leegyszerűsíttet, – illetve tulajdonképpen bármilyen – információknak esetében igaz, hogy az olvasók általában nem szeretnek utánanézni az adott információ valóságtartalmának. A hitelesség ellenőrzésének az elmaradása azonban azt eredményezheti, hogy akár akaratlanul is megoszthatnak valótlan tartalmakat a közösségi médiában.

Az álhírekről általánosságban elmondható, hogy leginkább a közösségi médiában terjednek. A közösségi médiában való álhírterjesztés eddig legjobban a 2016-os amerikai elnökválasztás esetében volt érezhető. A közösségi médiában felbukkanó fake news-ok pedig egyre inkább kezdenek elterjedni a mainstream médiában is. Erre példa a már említett 2016-os elnökválasztás során történt eset, amikor egy Texas állambeli (erősen republikánus párti) szavazó rengeteg demokrata buszt látott a városban, ezeket a buszokat megörökítette, és közzé tette a közösségi oldalán is. A közzétevő elgondolása szerint ezekkel a buszokkal szállították Texas államba a demokrata párti szavazókat. Az esetnek – habár nem volt valóságalapja – akkora port kavart, hogy még a hagyományos médiumokban is hír lett belőle.

A közösségi médiaplatformok az utóbbi időben számos lépést tettek, hogy felszámolják a Texasban történtekhez hasonló, fake news-on alapuló eseteket. A fake news elleni harc kapcsán az előadáson szó esett a közösségi média működésének technológiai hátteréről, illetve arról, hogy mindez milyen kapcsolatban áll a fake news -al. Elmondható, hogy a közösségi média tulajdonképpen az embereket tükrözi. Az a mesterséges intelligencián alapuló algoritmus, amelyik kiválasztja azokat a tartalmakat, amelyeket látunk, az emberek érdeklődését tükrözik vissza. A közösségi médiában fellelhető mesterséges intelligencia és algoritmus gépi tanulás alapú, vagyis a gép az emberektől vette át a kedvelt tartalmakat. A fake news elleni fellépés egyik megoldása az lett, hogy a közösségi média platformok üzemeltetői bizonyos ponton belenyúltak ebbe az algoritmusba. Ez a megoldás azonban a közösségi média platformokra kedvezőtlen hatást gyakorolt, ugyanis az emberek kevesebb időt kezdtek eltölteni a közösségi felületeken. Ennek az volt az oka, hogy eddig a felhasználók azt látták, amit szerettek volna – vagyis az adott felhasználó nézeteinek megfelelőt – de ez után más nézetekkel is találkozhatnak.

A következőkben a fake news társadalmi hatásairól is szó esett. A fake news egyik legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy fellazul a tények és a képzelet közti határvonal, egyre többen érzik úgy, hogy nem is tudhatják meg mi a valóság. A fake news tekintetében az úgymond „felülről terjesztett” álhírek a legveszélyesebbek, azonban „romantikus vonulatként” a kisebb, elnyomott csoportok kezében akár fegyvert is jelenthet a fake news. Utóbbira példa az Indiában WhatsApp-on terjedő üzenetek, melyek bizonyos személyeket nemi erőszakkal vádoltak, melynek következtében sokszor akár ártatlan személyek is lincselés áldozatául estek.

A „felülről terjesztett” álhírek Krasznay Csaba szerint a propaganda/tömegtájékoztatás/pszichológiai ellenművelet részei, más szóval az állam eszközei arra, hogy fenntartson egyfajta morált. A morál fenntartása kapcsán Krekó Péter, Max Weber-nek „A politika, mint hivatás” című műve kapcsán kiemelte, hogy a politikában a morál másképp működik. Például, ha propagandisztikus céllal az állam álhírt terjeszt, de utóbb kiderül az igazság az akár ellentétes eredményeket válthat ki. Lényegében a morál kapcsán cél, hogy az állam ”ne hazudjon nagyokat”, mert ezek visszaüthetnek. Például a jelenlegi koronavírus helyzetben az államok vezetői eleinte azt hangoztatták, hogy nem szükséges maszkot hordani, azonban – mint utóbb kiderült – ezt csak azért mondták, mert eleinte nem állt rendelkezésre elegendő maszk. Az ilyen kijelentések azonban bizonyos rétegek számára ellenérzéseket váltanak ki, bizalom vesztést eredményeznek. A koronavírus tekintetében a maszkos eset csak olaj volt a tűzre a vírustagadók számára.

A társadalmi hatások után a Facebookra, mint fő közösségi média platformra helyeződött a hangsúly. Felmerült, hogy a Facebook mennyiben minősül, vagy válhat nemzetbiztonsági kockázattá egy állam számára. A nemzetbiztonsági kockázat megállapítása az előadók szerint szoros párhuzamba állítható a szólásszabadság felfogási módozataival. Például egy olyan ország, mint Kína automatikusan nemzetbiztonsági kockázatként fog fel egy olyan platformot, mint a Facebook. Azonban a demokratikus országokon belül sem egységes az, hogy mi fér bele a szólásszabadságba, a közösségi médiában való megnyilvánulásokra, azonban ennek megállapítása nem a Facebook feladata.

Felmerült a nemzetközi joghatóság kérdése és az internet szabályozásának lehetséges módozatai is. Az előadók részéről konklúzió, hogy szükséges az internet, a közösségi média szabályozása és a szabályozásra van is lehetőség. Például jó lenne, ha átláthatók lennének a közösségi média felületek működését biztosító algoritmusok. Azonban a közösségi médiát illetőleg sosem lesz tökéletes és egységes szabályozás már csak a politikai ellen-nézetek miatt sem. Ugyanis amíg a jobboldal liberális diktatúrának, addig a baloldal fasiszta ármánykodásnak tartja a közösségi médiát.

Összességében a közösségi média, valamint az annak alapjául szolgáló mesterséges intelligencia és algoritmus egyik hátránya a fake news, azonban elmondhatjuk, hogy minden új technológia megjelenésénél törvényszerű a negatívumok megjelenése is.

Emellett a fake news tekinthető a modernkori hadviselés egyik formájának is. Gondoljunk csak arra, hogy vannak olyan államok, amelyek szándékosan generálnak és terjesztenek álhíreket más államokkal, azok vezető politikusaival szemben.

Köszönjük mindenkinek a részvételt. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt további rendezvényeinkre!

Sárdi Adrienn

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük