Brüsszeli tanulmányút

2022. november 30., szerda

Ha egy évvel ezelőtt azt mondták volna a szakkollégistáinknak, hogy jövőre ilyenkor az Európai Parlament épületében fognak mászkálni, nem hitték volna el. Jómagam sem, aki épphogy egy éve avanzsált magyaryssá… Pedig így lett! A brüsszeli kalandunk november 23-án, szerdán kezdődött, késő délelőtt, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Miután összegyűlt a csapat, és sikeresen átjutott a security check állomásán is, egy bő órát tölthettünk el forrócsokit és kávét kortyolva a reptér karácsonyi díszei alatt. Mindenki izgatottan tervezgette, hová szeretne bekukkantani, merre felé szeretne sétálni szabadidejében.
Pár óra múlva leszálltunk Charleroi-ban, buszjegyet vettünk, és a transzferre vártunk. A hideg ellenére jó hangulatban voltunk, előkerültek az otthon gondosan előkészített szendvicsek is, hogy csillapítsuk az éhséget. A buszút csendben telt, alig egy óra alatt beértünk a brüsszeli Gare Midi állomásra, és cókmókostul gyalog nekivágtunk a városnak. Szerencsénkre alig 20 perc sétányira lett kijelölve a szállásunk, így hamar le tudtuk pakolni a bőröndöket. Lepihentünk a szobákban, és bő negyed óra múlva a belváros felé vettük az irányt. Első állomásunk a város jelképe volt, a Pisilő Fiú szobra, avagy a Manneken Pis. A legenda szerint a 14. században idegen sereg ostromolta Brüsszelt. A város már jó ideje tartotta magát, mire támadók kitervelték, hogy robbanószereket helyeznek a városfalak alá, egy Juliaanske nevű brüsszeli kisfiú viszont véletlenül észrevette őket. Levizelte a gyújtózsinórt, ezzel megmentve a várost.  Szigorúan a csoportképet követően továbbcsorogtunk a Grand Place felé. A város főtere aznap éjjel vakító kékes fényekben volt megvilágítva, mely különösen szépen kiemelte a teret körülölelő régi épületek összes apró díszítését. Vacsorára ki – ki egy olasz étteremben kötött ki, vagy a szomszédban lévő Café Georgette-ben, a Rue de la Fourche 37 szám alatt. Héjában sült sültkrumplit vettünk, újságpapírba csomagolva, vagy fish and chips-et, különböző szószokkal, többen a Georgette házi szószát választották. 

A brüsszelben eltöltött napjaink reggelein valaki energikusabban, valaki kicsit álmosabban bújt elő a szobából. 
Első célállomásunk Brüsszel diplomata negyede felé.vezetett minket Kipróbáltuk a helyi közlekedést, a földalatti villamost, amely autentikus 70-es, 80-as évek hangulatban zötyögött a város felszíne alatt. Mint kiderült később számunkra, tényleg nem a metrók közé sorolják a helyi szabályok szerint. Egy átszállás után a De Bouckere állomáson, felszínre bukkantunk Malbeek állomásánál, és mintha nem is Brüsszelben, hanem New Yorkban kötöttünk volna ki: körülöttünk magas irodaházak, üvegablakaik csillogtak a napfényben. A kortárs építészet remekei között ballagtunk Magyarország Európai Unió melletti Állandó Képviseletére. Odaérvén Igazgató urunk csípőből angolul elmagyarázta a portásnak, hogy a magyar egyetemisták vagyunk a Közszolgálati Egyetemről, mire a portás nevetve mondta, hogy ,,… akkor beszéljünk magyarul!”. Aznap épp egy nagyszabású fogadásra készültek délután, úgyhogy az előtér állófogadáshoz berendezve fogadott minket. Kabátainktól megszabadulván fellifteztünk egy tárgyalóba, és leültünk az asztal köré, ahol az állandó képviseletről Beszterci Zsuzsanna tanácsos asszony mesélt nekünk munkájáról, és hogy miért éri meg eu-s intézményekben, vagy az Állandó Képviseleten dolgozni. Említette, hogy ő maga is volt Erasmus – on, és hogy mennyit hozzátett a karrierjéhez a kint töltött félév. Szóba került, minket kik tanítanak otthon “a brüsszeli arcok” közül, mi pedig büszkén említettük dr. Marján Attilát és Győri Enikő képviselőasszonyt. 
Következő állomásunk az Európai Történelem Háza volt, a festői Leopold parkban. Itt egy audiovizuális tárlatvezetésen vehettünk részt, ahol egészen az Európa történetének legendáitól kezdve napjainkig végigkövethettük Európa történelmét, több emeleten keresztül. Igazi történelmi emlékek is helyet kaptak a tárlatban, mint az Enciklopédia egy eredeti példánya.

Utunk az Európai Parlament épületébe vezetett tovább, ahol megismerkedtünk Petri Bernadett uniós politikai tanácsadóval. Hosszas folyamat után becheckoltak minket, mint látogatók, és szájtátva bámulhattuk immár belülről a Parlament monumentális épületét. Körbesétáltuk lent az alsó emelelet, megegyeztük, hogy milyen érdekes, egy hajvágó szalon is van itt, mire… elmesélte, hogy külön edzőtermek is vannak a létesítményben, valamint egy kantin. A következő emeleten megnézhettük az EP képviselők postafiókjait és a médiarészleget, de mire bejutottunk volna a félkörívbe, az őrök szóltak, hogy 10 perc múlva evakuációs gyakorlat lesz, érdemes elhagyni az épületet. A vezetést egy közeli kis kávézóban folytattuk, meleg cappuchino-k és sütiszeletek, saláták társaságában. Itt mesélt arról, milyen jó itt dolgozni, milyen folyamatok zajlanak a média színfalai mögött. A Parlament épületébe mindezek után tekinthettük meg a félkörív alakú plenáris ülés termet egy felső páholyból. Szakkollégistáink halkan sutyorogva itta magába a nem mindennapi helyszín látványát. A csoportkép és az egyéni fotózások után folytattuk túránkat az Antall József épületszárnyba, megtekinteni a névadó volt…. mellszobrát.

Brüsszeli kirándulásunk alatt időpontunk volt a Parlamentáriumba is. Egy  kiállítást néztünk végig, ahol az Európai Unió születését és formálódását követtük végig különböző szobákban és termekben. Hasonlóan az előző kiállításhoz, a Parlamentárium is kreatívan dolgozta fel a kiállítás témáját, számomra, aki imád elmerülni a vizuális élményben, különösen tetszett ahogy a fényekkel és formákkal játszottak az információközvetítés során.

Az utolsó nagyszabású programunk Brüsszelben eltöltött napjaink alatt a jogalkotási szimulációs játék volt. Utazásunk utolsó napján ugyanis bő két és fél órán át bújhattunk EP képviselők bőrébe, és ölthettük magunkra kitalált pártok színeit. Meglepően izgalmas volt a szimuláció, jól koordinált játékban lehetett részünk, és kijelenthetem, hogy maradandó tudást szereztünk gyakorlati téren ezen a programon is. A csapat szétoszlott, hogy immár napközben is felfedezzük a várost, így egy gyors ebéd után megnéztük a különböző nevezetességeket a közelben. Megtapasztalhattuk a brüsszeli felszíni közlekedés káoszát, végigsétáltunk az arisztokrata negyeden. Páran még egy utolsó gofrit is betoltak, mielőtt visszatértünk volna a szállásra, hogy a reptérre menjünk.

A hazaút különösebb események nélkül telt. Az utolsó szuvenírek is megvásárlásra kerültek, mire elkezdődött a beszállás, és fél 11 után búcsút vettünk egymástól a budapesti reptér kijáratánál. Történelmi kis kirándulásban lehetett részünk, amit köszönünk az Egyetemnek, a Nemzetközi Irodának, a Stratégiai Tanulmányok Intézetének Szakkollégiumi referensének, az Igazgató úrnak, és a drága Kabinetnek is köszönöm, hogy segítettek a szervezésben. Rengeteget tanultunk az Európai Unióról, a brüsszeli életről, és közös kalandjaink csak közelebb hoztak minket is egymáshoz.

Szabó Anna Viktória

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük