Egy mentor szemszögéből…

2022. november 21., hétfő

A 2022/2023 -as őszi félévben a Magyary Zoltán Szakkollégium megtartotta egy igen fontos, és hónapokon át tartó programját, ami nem más mint a felvételi mentorprogram.

A hosszas előkészületek, amelyet a kabinet, a mentorprogram koordinátora, illetve a mentorok végeztek, jól mutatták, hogy a szakkollégium felkészülten és lelkesen várta az új jelentkezőket. Izgalmas volt várni, hogy végül hány jelentkező lesz, illetve azt, hogy hogyan alakultak ki a mentorcsapatok.

Pontosan 16 mentorált vett részt a mentorprogramban végül, ami a 8 lelkes mentor mellet azt jellentette, hogy a mentoráltak párban osztódtak el a mentorok között, illetve annak érdekében, hogy könnyítsük és jobban megismerhessék a jelentkezők és a mentorok egymást mentorpárok is létrejöttek.

Miután a felosztások megtörténtek végre elkezdődött a mentorprogram valódi lényege, vagyis az ismerkedés és integrálódás. Rengeteg közös, nyílt program állt a mentoráltak előtt, amin megmutathatták, milyenek ők valójában, illetve azt, hogy mennyire lelkesek és mennyire elhivatottak a szakkollégium iránt. Ezekről a programokról elmondható, hogy sokszínűek voltak, és mindenki találhatott olyat küöztük, ami az ő érdeklődési köréhez közelebb áll. Kezdetnek ott volt az Ismerkedős est majd az önkénteskedés a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Göd-i központjában, továbbá Társasjátékestek, Airsoft a PTMSZK szakkollégiummal közösen, Kávé és teadélután, közös Halloween és így tovább.

A nagy közös programok mellet fontos, hogy a jelentkezőknek lehetőségük volt kisseb programokon is részt venni, amit a saját mentoruk szervezett, vagy esetleg egy mentorpáros és így részt vehettek akár 3-6 fős eseményeken, ahol a mentorok és mentoráltak még inkább megismerhették egymást.

Ahogy telt az idő és közeledtünk a mentorprogram végéhez elérkeztünk az egyik legfontosabb eseményhez, a bevonó hétvégéhez. Ez egy több napon át tartó nagy esemény volt, ahol a mentoráltak megmutathatták azt, hogy mennyire vegyültek el a szakkollégium közösségében, illetve a szakmai tudásukból is ízelítőt adhattak.

A hétvégét követően elérkezett az idő egy ismét nagyon fontos mérföldkőhöz, és ez nem volt más, mint a szóbeli elbeszélgetés. Miután minden jelentkező átesett ezen a kihíváson, a kabinetre, koordinátororra és mentorokra jutott az utolsó kihívás, ami nem volt más, mint a döntéshozás arról, hogy melyik mentorlát kerüljön be a Magyary Zoltán Szakkollégiumba. Hosszas tanácskozást és diskurzust követően a 16 felvételizőből 11-en kerültek felvételre.

Az eredmények kihirdetése után a felvételi mentorprogram hivatalosan lezárult, de lélekben mégiscsak a kihirdetést követő napon zártuk le a programot mikor egy közös ünnepléssel vártuk friss tagjainkat.

A Szakkollégium bátran jelentheti ki, hogy a felvételi mentorprogram igen sikeres volt, és olyan új tagságot köszönhetünk köreinkben, akik később fontos részei lesznek a szakkollégium életének.​

Dobrosi Dávid

 … és egy mentorált szemszögéből.

2022. november 21., hétfő

Először az infóesten találkoztam a szakkollégiummal, ahol elhatároztam, hogy én is szeretnék egy ilyen összetartó, szakmai közösséghez tartozni. Pár nappal később el is küldtem a kitöltött feladatlapot és a bemutatkozásom, amivel felvételt nyertem a mentorprogramba.

Az első esemény, amin részt vettem egy Ismerkedős est volt, ahol a szakmai jellemzőkön túl megismertem a tagokat és a többi mentoráltat is. Izgatott voltam, hiszen itt találkoztam először a mentorommal, aki végig terelgetett és jó tanácsokkal látott el. Jó kapcsolatot alakítottunk ki, nagy segítség volt, hogy mindig tudtam kitől kérdezni. Azt gondolom, hogy ez a program egyik legnagyobb erénye.

Még inkább elmélyíthettem kapcsolataim a Társasjáték esten, ahol találkoztam a már-már hagyománnyá vált Magyarys játékokkal. Ez egy nagyon jó hangulatú este volt, ahol mindenki fel tudott oldódni. Nehéz is komolynak lenni, ha már a negyedik +4-es kártyát adod valakinek egy vérre menő UNO party során.

Sokat ettünk és ittunk együtt. Személyes kedvenceim voltak a Teadélután és a Halloweeni pizzaest is. Vicces jelmezekben pizzát sütöttünk és ettünk a kollégiumban. Itt már jól ismertük egymást, így garantált volt a jó szórakozás. Megfogalmazódott bennem, hogyha így telik minden közösségi esemény ki ne akarna tag lenni?

Ekkor már elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi legyen a szakmai munkám témája. Ennek a teljesítésére átlátható követelményeket és hosszú határidőt kaptunk, aminek nagyon örültem. Tetszett, hogy szabadon dönthettünk a módról és a témáról, ezzel megmutatva a tagoknak az érdeklődési körünket. Én elő is adtam a munkámat, ekkor hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy nem ismeretlen emberek előtt kellett beszélni. Szerintem ez nagy lökést adott azoknak is, akik még kicsit bátortalanabbak, ha előadásról van szó. Pozitív volt, hogy ezután szakmai, de barátságos visszajelzést és kérdéseket kaptunk.

A bevonó hétvége Vértesbogláron került megrendezésre és azt gondolom, hogy méltó megkoronázása volt a mentorprogramnak. A hely és a szervezés kiváló volt, egyensúlyban volt a szakmaiság és a szórakozás is. Beleláthattunk a szakkollégium belső struktúrájába, pontos képet kaptunk arról, hogy mi vár ránk, ha felvételt nyerünk. Emellett rengeteget nevettünk, azt gondolom, hogy egy összetartó csapat alakult itt ki.

A mentorprogram abszolút pozitív élmény volt számomra. Nem maradtak megválaszolatlan kérdéseim és elég időm volt arra, hogy megismerjem a tagokat és a szakkollégiumot. A felvételi elbeszélgetés is könnyebb volt úgy, hogy már tudtam, kikkel beszélek. Azt gondolom, hogy a döntés is sokrétűbb lett így, hiszen nem csak a szakmai teljesítés alapján ítéltek meg bennünket. Összességében örülök, hogy belevágtam és hogy egy ilyen összetartó közösség tagja lehetek. 

Stemler Lili