2024. április 9-én a Szakkollégium Tagjai a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár Bécsi kapu téri palotájában jártak, ahol egy időszaki kiállítást tekintettek meg, amelynek címe „A nemzet emlékezete – A magyar történelem mérföldkövei” volt. 14 egyedülálló és meghatározó dokumentumot néztek meg a Hallgatók, amelyek különböző korszakokból származtak 1109-től egészen 1990-ig. A kiállított darabokba virtuálisan bele lehetett lapozni, illetve kiadásuk körülményeit és történetét egy-egy kisfilmen meg lehetett tekinteni.

Az első dokumentum a veszprémvölgyi monostor adományleve volt, amely a magyarországi jogi írásbeliség első számú, egyben az intézmény legrégebbi írásos emléke. Könyves Kálmán király 1109-es átirata és latin nyelvű kiegészítése őrizte meg az eredetileg görög nyelven íródott oklevelet.

Ezután következett III. Béla oklevele, amelynek jelentősége, hogy ettől kezdve kell az állami ügyeket írásba foglalni, hogy azok valóban megmaradjanak és jelezzék azok fontosságát.

1222-ben bocsátotta ki II. András király a magyar Aranybullát, amely bár nem maradt fent eredeti kiadásban, de a látogatás során megtekinthető egy korábbi, 1221-es oklevele az uralkodónak, amely aranypecséttel hitelesített. Valószínűsíthetően az eredeti Aranybullán is hasonló pecsét függhetett.

1458-ban választották királlyá Hunyadi Mátyást, ám koronázásra nem került sor, mivel hiányzott a Szent Korona – ebből az okból kifolyólag Mátyásnak sokat kellett küzdenie azért, hogy hatalmát legitimizálni tudja. 1463-ban sikerült visszaszeretni a koronát, amely hatására az uralkodó 1464-ben kiadta – rendhagyó módon – lapozható füzetét, amelyben a Szent Korona védelmének fontosságáról értekezett. Ettől kezdve a kancelláriában áttértek a törvények oklevélben való kiadásáról a könyv alakú kiadásra.

Az 1526-os mohácsi vészhez kapcsolódóan is megtekinthettek a Szakkollégium tagjai egy levelet, amelyet Brodarics István szerémi püspök írt.

1606. június 23-án kötötték meg a bécsi békét, amely a magyarországi rendiség alapkövévé vált. Ebben a dokumentumban rendezték a magyarországi rendek és a Habsburgok közötti kompromisszumot, valamint itt foglalták elsőként írásba a felekezeti egyenlőséget.

1741-ben koronázták meg Mária Teréziát magyar királynővé. Ez csakis azért volt lehetséges, mert az 1723-as Pragmatica Sanctio lehetővé tette a leányági öröklést, és ezt a magyar rendek is elfogadták. Az Erdélyi Fejedelemség az oszmán uralom alóli felszabadító háborúkat követően a Habsburg korona alá került. Így Mária Terézia 1765-ben Erdélyt nagyfejedelemségi rangre emelte. Az erről szóló oklevél és az azt megerősítő aranypecsét másolata is megtekinthető.

Az 1848-as áprilisi törvények kiemelték Magyarországot a feudális viszonyok közül, az államalapítástól kezdődően nem volt még egy jogforrás, ami ekkora változást hozott volna. Bár a szabadságharc bukása megakadályozta, hogy ezen törvények mind megvalósuljanak, de ezek képezték az 1867-es kiegyezés alapját. A kiegyezés dokumentumán megtekinthető Ferenc József és Andrássí Gyula aláírása is.

A trianoni békeszerződés eredeti dokumentumát Franciaországban őrzik, viszont a tárlatban helyet kapott az 1921. évi XXXIII. törvénycikk, amely a békeszerződés becikkelyezéséről rendelkezik.

A magyar-szovjet jóvátételi egyezményt 1945 júniusában írták alá, amely lehetetlen követeléseket támasztott a magyar féllel szemben.

1957. május 27-én írták alá a Magyarországon tartózkodó szovjet erők helyzetét rendező egyezményt. Amelynek az 1956-os forradalmat követő időszak szempontjából volt jelentősége.

A tárlat Antall József kormányának első, 1990. május 23-i ülésének jegyzőkönyvével zárul. A 352 tagú parlament megválasztotta Antallt a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé, ezután a kormány tagjai és az újdonsült miniszterelnök letették az esküt.

A Nemzeti Tehetség Program támogatásának keretén belül valósulhatott meg.

Mátyás Flóra