Évzáró Közgyűlés
A szakkollégiumokban minden évben sor kerül az éves kabineti tisztújításokra. Nincs ez másképp a Magyary Zoltán Szakkollégiumban sem, melynek idei tisztújító közgyűlése Héregen zajlott. Leginkább egy élményekkel teli kirándulás ez, melyben a közgyűlés mellett fontos szerep jut a megemlékezésnek is, hiszen a közösen eltöltött napok során megemlékezünk névadónkról és megismerjük életének fontos állomásait is.
Július 23-án reggel Budapesten gyülekeztünk az egyetem oktatási épületénél, ahonnan busszal indultunk zarándoklatunk első állomására, a vizek városaként is emlegetett Tatára. Névadónk szülővárosában a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társasággal közösen megkoszorúztuk Magyary Cifra malomnál lévő szobrát. Meghitt és érzelmes pillanatnak lehettünk tanúi, majd ezt követően a népfőiskolai társaság tagjaival közösen egy városnéző kisvonat segítségével megtekinthettük a város nevezetességeit. Ezután ismét egy fontos állomáshoz érkezett a kirándulás, amikor Tata Városházának egy termében szemtanúi lehettünk a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság és a nemrégiben alapított Világpolgár Egyesület közötti együttműködési szerződés aláírásának, valamint egy előadás keretében hallhattunk Magyary Zoltán és felesége, Techert Margit életéről és munkásságáról.
Kirándulásunk Tata városában ezzel a végéhez ért. Elbúcsúztunk hát a népfőiskolai társaság tagjaitól és buszunkkal elindultunk Magyary Zoltán életének végső helyszínére, Héregre. A héregi sportközpontban, szállásunk elfoglalása után egy rövid séta következett. Eljutottunk ahhoz a házhoz, mely idilli környezetben való elhelyezkedése ellenére, szörnyű múltat tudhat magáénak. Ebben a házban lett ugyanis öngyilkos Magyary Zoltán és felesége, Margit. A ház mellett egy kopjafa állít emléket a tragédiának, ahol a szakkollégium jelenlegi és leendő igazgatója, az elnök és a tagság egy koszorút helyezett el.
Kis zarándoklatunk ezzel véget ért. A vacsora következett, melynek keretein belül a sportközpont kisvendéglőjében köszöntöttük azt a négy tagunkat, akik júliusban ünnepelték születésnapjukat. A nap szép lassan nyugovóra tért, és vele együtt elkezdődtek a mi esti programjaink is. Itt tényleg a szórakozásé volt a főszerep, melyről különböző csapatjátékok és közös borozás gondoskodtak.
A másnap reggeli nehéz ébredést követően a szállás közösségi termében a teljes tagság összegyűlt, hogy egy workshop keretében, kisebb csoportokban megvitassák a szakkollégiumot érintő legégetőbb kérdéseket. Ezek nem mások, mint a passzív tagság kérdése, a tagok tudományos tevékenysége, a felvételi és a szakmai mentorprogram, valamint a szakkollégium arculatának kialakítása. Eme témák megvitatása órákat vett igénybe, a tagság megfeszített munkája ellenére is csak késő délutánra sikerült a fennálló problémákra lehetséges megoldásokat találnunk. A rövid pihenőt követően részt vehettünk egy jó kedélyű sportprogramon is. Ezután ismét a szórakozásé volt a legfőbb szerep, társasjátékok, valamint zenés-táncos mulatság formájában.
A harmadik nap délelőttje legfőképp az eddigi fáradalmak kipihenéséről szólt, hogy aztán újult erővel vághassunk neki a héregi közgyűlés legfőbb pillanatának, a tisztújításnak. Az öt kabineti tisztségből rendhagyó módon négyre ugyanazok a tagok jelentkeztek, akik előző tanévben is betöltötték a tisztségeket, hiszen a vírushelyzet miatt félbemaradt munkájukat folytatni szerették volna. Minden jelölt elmondta pályázatának lényegét és terveit a következő tanévre. A szavazást követően mind a négy előző évben kabineti pozíciót betöltő tagunk, újra megválasztásra került, hozzájuk csatlakozott ötödikként az új szakmai vezető. Így a szakkollégium elnöke Kiss Adrienn lett, a pénzügyi vezetői státuszt Garamvölgyi Dávid, a kommunikációs vezetőit Sivák Veronika, a titkárit Csibor Ferenc, a szakmai vezetőit pedig Torda Sztella tölthette be. A közgyűlés után két program közül is lehetett választani. Az első lehetőség a szakkollégium leendő igazgatója, Szabó Máté Csaba által szervezett kocsmakvíz volt, a második pedig a jelenlegi igazgató, Horváth Attila által szervezett túra, mely során megcsodálhattuk a Gerecse szépségeit. A két program egymással párhuzamosan zajlott, de egy biztos: mindkét csapat rengeteg élménnyel gazdagodott, és a délelőtti kipihentségnek a nyoma se látszódott rajtuk. Mindez azonban senkit nem gátolt meg abban, hogy a záróesten hajnalig búcsúztassa az évzáró közgyűlést.
Az utolsó nap délelőttjén megfáradva bár, de törve nem, összepakoltunk, csináltunk néhány csoportképet, és felpakoltunk az érkező buszokra. A héregi tábort elhagyva megkezdtük utunkat a főváros felé és bár a kirándulás ezzel véget ért, de emléke mindannyiunk számára élénken él.
Szűcs Richárd